Történelem, művészet és élet a főúri enteriőrökben
Az Andrássy-kastély földszinti kiállítása egy különleges időutazásra hívja a látogatót: az egykori főúri lakóterek eredeti szépségét igyekeztünk megmutatni, bemutatva az Andrássy család mindennapjait, életmódját, műgyűjtői ízlését és szellemi örökségét. A kastély termei nemcsak a korszak művészetét idézik meg, hanem személyes történeteken keresztül is megismerhetjük Magyarország egyik legismertebb és legjelentősebb arisztokrata családját.
Sok éves kutatás eredményeképpen a történeti terekbe olyan bútorok és tárgyak kerültek, amelyek nagy hányada egykor az Andrássy hagyaték része volt. Részben a műkereskedelem fellelt és megvásárolt tárgyak, részben az időközben múzeumi gyűjteményekbe került darabok segítségével a 19. század végén Klösz György fényképein is részlegesen megörökített enteriőrökhöz nagyon hasonló környezetet sikerült ily módon helyreállítani.
A földszinti lovagteremben az ősök portrégalériája látható: az Andrássyak felmenőinek arcképei sorakoznak, mellettük történelmi fegyverek és faragott reneszánsz ládák idézik meg a 19. századi főúri világ hangulatát. Innen lehet tovább haladni a családi és társasági életet szolgáló termekbe.
A nagyszalon az egyik leglátványosabb helyisége a kastélynak. Gazdagon díszített tölgyfa kandallója és stukkódíszes mennyezete angol mintákat követ. Luca Giordano (1632-1705), a spanyol királyi udvar festője volt; Prométheusz című festménye egykor itt, a tiszadobi nagy szalonban volt látható a gyűjtemény becses darabjaként. A nagyszalon tárgyai közül kiemelkedik szépségével és értékével a 17. századi delfti fajansz asztalközép és a váza-pár, valamint Isidore Bonheur (1827-1901) francia szobrász bikát ábrázoló öntött, cizellált bronzszobra, amely eredeti, egykorú öntésű.
A zeneszalonban a család jeles férfiainak és hölgytagjainak portréfotográfiái mellett az Andrássyak eredeti bútorai is részei a berendezésnek. A zeneszalon északkeleti sarkából egy íves nyílás vezet a toronyban elhelyezett, kör alaprajzú könyvtárba, amelyben körben beépített, polcos könyvállványok, illetve az ablakok alján lambéria burkolat takarja a falfelületeket. Az átjáróval szemközti ablak alatt egy kisebb márványkandalló lett beépítve. A polcokon részben az Andrássyak könyvtárából származó, részben a családhoz kapcsolódó kiadványok jelennek meg, az olvasás kényelmét fotelek és asztal szolgálja.
A földszinti kiállítás egyik leglátványosabb teremsora a fekete ebédlő, valamint a csatlakozó kisebédlő és az Andrássy Tivadar budai palotájából a halála után ide áthelyezett ebédlóberendezés az átalakított egykori télikertben.
Rippl-Rónai József 1896-ban ismerte meg Andrássy Tivadart, s meghívást kapott a terebesi kastélyba. Andrássy Tivadar budai palotája számára rendelte meg az ottani ebédlő berendezésének tervét. Rippl-Rónai választhatta meg a kivitelező mestereket. A bútorokat Pesten Thék Endre bútorgyáros (1842-1919) fényezett mahagónifából, az üvegablakot Róth Miksa (1865-1944) üvegfestő és mozaikművész, a porcelánedényeket Pécsen Zsolnay Vilmos (1828-1900) keramikusművész, a falikárpitot és a paravánt Párizsban Lazarine Baudrion, az üvegvázákat, poharakat, gyertyatartókat és üvegmennyezetet Wiesbadenben Friedrich Zitzmann (1840-1906) üvegfúvó mester készítette. Az ebédlő berendezése, a terebesi kastélypark rózsakértjét ábrázoló üvegablakkal a magyar és európai szecesszió egyik mesterműve.
